Robert
Sarah bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke rámutatott: a nagyböjti
üzenet hozzájárul ahhoz, hogy a hívekben ébren tartsa a másokkal való
törődés, a szeretetközösség iránti érzéket, az együttérzést, a szegények
szenvedéseiben való testvéri részvételt. A katolikus egyház ennek a
nagylelkűségének köszönhetően járult hozzá az emberiség növekedéséhez az
évszázadok során karitatív művei kiterjedt, jól kiépített hálózata
révén. Ezek az evangélium életerejéről és Krisztus tanításáról
tanúskodnak, aki azt kérte tőlünk, hogy főleg a szegényekben keressük és
találjuk meg őt.
Beszédében Sarah bíboros a keresztény élet azon aspektusára hívta fel a figyelmet, amely napjainkban már látszólag feledésbe merül, de amelyet az idei üzenet különösen hangsúlyoz: a testvéri figyelmeztetésről (correctio fraterna) van szó, amelyet az örök üdvösség távlatában kell gyakorolnunk. Ma általában érzékenyek vagyunk a mások fizikai és anyagi jólétére irányuló szeretetszolgálatra, de szinte mindig hallgatunk a testvéreinkkel szembeni spirituális felelősségünkről.
Az individualizmus egyik legpusztítóbb következménye a lelkiismeret elaltatása, amelyre a nagyböjti üzenet utal. Az az ideológia, amely felmagasztalja az egyén jogait, a személy elszigeteltségéhez, magányához vezethet – fogalmazott a bíboros. Amikor az individualizmus nevében tagadják az ember szeretetközösségre való elhivatottságát, emberségünkön esik csorba, mivel megtéveszt bennünket az illúzió, hogy önmagunkban is boldogok lehetünk. Figyelemmel lenni testvérünk iránt annyit jelent, hogy kilépünk közönyünkből és segítünk társainknak anyagilag és lelkileg egyaránt.
A szerzetesi közösségek spirituális hagyományához tartozik a kölcsönös segítség, amelyet testvéri figyelmeztetésnek nevezünk – hangsúlyozta a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke. Ez érvényes minden nevelési folyamatra: a jóra való figyelmeztetés, korrekció nélkül nem válhatunk éretté. Valódi szolgálatot tesz nekünk az, aki felhívja figyelmünket tévedéseinkre. Ma is szükségünk van a testvéri figyelmeztetés bátorságára és alázatára mind egyéni, mind közösségi keresztény életünkben.
Az egyház prófétai módon van jelen a világban: leleplezi az igazságtalanság és szegénység helyzeteit – ez küldetésének része. XVI. Benedek pápa Africae munus kezdetű, szinódus utáni buzdítása utalt azokra a súlyos igazságtalanságokra, amelyek egész népek számára nagy szenvedést okoznak, drámai következményekkel járnak. Az egyház nem hallgathat, miközben sokan életüket vesztik, mert nem rendelkeznek a létminimum fenntartásához szükséges eszközökkel, mások pedig meggazdagodnak, kihasználva testvéreiket – amelte ki Robert Sarah bíboros.
Kevés lenne azonban, ha az egyház prófétai dimenziója pusztán külső jelenségekre korlátozódna, anélkül, hogy feltárnánk az igazságtalanságok erkölcsi gyökereit. A korrupció, a pénzfelhalmozás, az erőszak, a kollektivitás jogtalan kihasználása olyan rákbetegségek, amelyek belülről kezdik ki a társadalmat – véli a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke. XVI. Benedek pápa nyomán azt sem hallgathatjuk el, hogy a jelenlegi pénzügyi válság alapja a kapzsiság, a gátlástalan pénzhajhászás, azok semmibevevése, akik mások téves döntéseinek következményeitől szenvednek.
A pénzhez való ragaszkodás bűn. Az egyház prófétaként felemeli szavát e bűn ellen, amely kárt okoz az egyénnek és a társadalomnak. Ez is egyik aspektusa az egyház prófétai küldetésének – hangoztatta a pápa nagyböjti üzenetét bemutató beszédében Robert Sarah bíboros.
Hozzátette, hogy a Szentatya azonban még mélyebb dimenziót jelöl meg számunkra tanításában: az egyház prófétai a mai világban, amikor rámutat Isten hiányára. Ez a valódi gyökere a bennünket körülvevő igazságtalanságoknak. Amikor az ember nem ismer el maga fölött egy Teremtő Urat, saját maga teremtőjévé és urává válik. A társadalmi élet konfliktusokkal teli individualizmussá, harccá fajul. Isten nélkül, aki korrigálja tévedéseinket, a lét a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, amely a leggyengébbeket sújtja. Szekularizált társadalmaink nem veszik figyelembe Isten jelenlétét. Az anyaginál még súlyosabb szegénységbe burkolóznak: elutasítják és teljesen kizárják Istent a társadalmi és gazdasági életből, fellázadnak az isteni és a természeti törvények ellen. Az ilyen társadalmakat megérintheti a szegények, szenvedők iránti szeretet, az evangéliumi tanúságtétel.
Elsődleges feladatunk tehát, hogy hirdessük a világnak: van Isten. Jövőnk pedig attól függ, hogy elismerjük-e Isten szuverenitását – hangsúlyozta Robert Sarah. Az egyház felelőssége, hogy minden nemzedéket emlékeztessen: létfontosságú ez a spirituális dimenzió. A mai próféták hirdessék a világnak, hogy az Atya nélkül, aki szolidaritásra ösztönöz, az élet meghal és a testvériség üres utópiaként foszlik szét. Az ember természetfeletti hivatással rendelkezik. Létezik lelkiismeret, amelyben Isten hangja szólal meg, akinek egy nap mindnyájan számot kell adjunk.
A nagyböjti időszak a liturgikus év alkalmas időpontja a megtérésre, arra, hogy emlékezzünk: Isten nem feledkezik meg rólunk. Az idei nagyböjti üzenet fel akarja rázni a lelkiismereteket testvéreink jogai és kötelességei iránt. Figyelmeztet azon kötelességeinkre is, amelyekkel Istennek tartozunk. Mindennek a keresztény közösségen belül kell megvalósulnia, amelyben a kölcsönösség és a testvéri figyelmeztetés alapelve érvényesül, szem előtt tartva az emberek evilági jólétét és eszkatológikus üdvösségét – mondta a pápa idei nagyböjti üzenetének bemutatásakor a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
