Etchegaray bíboros: a II. Vatikáni Zsinat hatalmas kaland volt

Roger Marie Etchegaray – ez az idős francia bíboros, aki arról híres, hogy majdnem annyit utazott, mint II. János Pál pápa – megfigyelőként vett részt a II. Vatikáni Zsinaton: „Nem voltam azok között, akik ‘csinálták a zsinatot’, de részem volt abban a kegyelemben, hogy belülről, intenzíven élhettem át, a püspökök árnyékában.” Egy életre szóló kaland volt számára – vallja. Komoly barátságok születtek általa azokkal a francia teológusokkal, akik tevékenyen részt vettek a zsinati munkában: Henri de Lubac, Gustave Martelet, Henri Rondet, Marie Dominique Chenu, Yves Marie Congar.

Így vall a zsinat megnyitásáról: „Ami nagyon megdöbbentett, az az egyház egyetemes jellege: mély benyomást tett rám, hogy jelen volt 2500 püspök, és most először körülbelül húsz megfigyelő is az úgynevezett elszakadt egyházaktól.”
 
Elmondta a riporternek, hogy Angelo Roncalli pápává választása nagy örömmel töltötte el: személyesen ismerte őt még abból az időből, amikor a leendő pápa Franciaország apostoli nunciusa volt. „A zsinaton mélyen hatott rám a nyugalma és az, ahogyan a Szentlélekre bízta magát a jövőt illetően.” Az interjúban Etchegeray felelevenített egy akkori beszélgetést. Egy újságíró megkérdezte XXIII. Jánost, mit vár a zsinattól, mire ő azt válaszolta, nem tudja – majd kinyitotta az ablakot és így szólt: „legalább egy kis friss levegőt.” Egy idős pápa prófétai ereje tükröződött számára ebben a gesztusban: egy idős emberé, aki eldöntötte, hogy megfiatalítja, korszerűvé teszi az egyházat.

Filippo Rizzi a franciák részvételéről kérdezte a bíborost, aki elmondta: jelentős számban vettek részt a zsinaton, és aktívan, újító erővel voltak jelen a megbeszéléseken. Voltak köztük laikusok, mint a filozófus Jean Guitton; első női résztvevőként ott volt Marie Louise Monnet, a Katolikus Akció megalapítója; a megfigyelők között pedig jelen volt Roger Schütz és Max Thurian a taizéi közösségből. Sokan szakértőként kaptak meghívást, közülük többeknek egyfajta rehabilitációt is jelentett ez, mert a Hittani Kongregáció (akkor még Szent Officium) korábban cenzúrával sújtotta őket: ilyen volt Congar, de Lubac, Chenu. A teológusok tanulmányokkal készültek a zsinatra, nagyban segítették a püspökök munkáját.

A beszélgetés során külön megemlítették dom Helder Câmara személyét, aki különleges alakja volt a  zsinatnak. Ez a brazil püspök hatalmas erővel pásztorkodott egyházmegyéje felett, munkatársait a családjának nevezte, munkássága során 290 körlevelet adott ki. A zsinaton nem szólalt fel, ugyanakkor a színfalak mögött komoly munkát végzett annak érdekében, hogy a szegények hangja is eljusson a megbeszélésekre. Nemcsak az egész egyházat, hanem az egész világot képviselte. Hosszú imavirrasztásai során kérte, hogy a zsinat gyümölcsöket hozzon az egyház életében.

Fiatal dakari püspökként jelen volt Marcel Lefebvre is. Részt vett annak a kis csoportnak a munkájában, akik az ellenzéket képviselték. A francia bíboros ugyanakkor fontosnak tartja megjegyezni: Lefebvre minden zsinati dokumentumot aláírt – azokat is, amelyek a liturgiáról és az ökumenéről szólnak – kettő kivételével, amelyek közül az egyik a vallásszabadságot érintette.

Etchegeray bíboros szerint II. János Pál és XVI. Benedek pápák fogalmazták meg a legvilágosabban, mit is jelent a zsinat még ma is: „biztos iránytű a harmadik évezredre”. Talán ma már más távlatok ígérkeznek, de a zsinat lelkülete ma is egyfajta cél, és egyben kiindulási pont.

Magyar Kurír

(tzs)