Hat évi fáradhatatlan kutatás, mely 76 000 oldalnyi eredeti anyagot dolgozott fel, valamint szemtanúk sokrétű beszámolója és nemzetközi tudósok tanúságtétele alapján Gary Krupp meggyőződése, hogy XII. Piusz becsületének helyreállítása a végéhez közeledik. Edward Pentin írása a Zenit 2012. június 21-i számában jelent meg.
"Nem kétséges, hogy határozottan miénk a győzelem. Minden kutatás újabb gyémántot hoz a napvilágra. Hihetetlen, de nincs semmi, ami a másik oldalt igazolná, vádjaikat semmiféle dokumentum nem támasztja alá" - mondta Krupp, a the Pave The Way Foundation (kövezd ki az utat) non profit szervezet alapítója. Céljuk, hogy áthidalják a szakadékot a világ és a vallások közötti szakadékot; és köztudottan kezdetektől fogva egyik legelkötelezettebb védelmezőji XII. Piusz pápa ügyének, a zsidó emberek mentésében mutatott hősiességének.
Krupp New York-ban felnőtt zsidó, akit nemzedékének tagjaihoz hasonlóan arra tanítottak, hogy gyűlölje a háborús idők pápáját, állítólagos antiszemitizmusa miatt, s mert úgymond nem volt kész segíteni a zsidóknak a holokauszt idején. Felfedezve, hogy mindez hazugság, kész volt tanúságot tenni az igazságról.
Kutatócsoportjával egyre több dokumentált tényt fedez fel annak bizonyítására, ami a Pave the Way meggyőződése szerint cáfolhatatlan bizonyíték, hogy XII. Piusz mindent megtett, amivel oltalmazhatta, védelmezhette a zsidókat a II. világháború előtt, alatt és után. Mindezeket a dokumentumokat meg lehet tekinteni a szervezet honlapján.
A dokumentumok közül néhány rámutat, hogy XII. Piusz már 1917-ben állást foglalt a zsidó állam felállítása mellett. A Pave the Way Alapítvány további nagy felfedezése az a levél, amelyet Pacelli bíboros 1939-ben írt: levelében 200 ezer zsidónak, akik az un. kristály-éjszaka után Németországban maradtak, akart vízumot szerezni. "Nem tudta megszerezni a vízumot, de megpróbálta” - mondja Krupp. "S figyelembe kell azt is venni, hogy ezt nem Washington vagy London biztonságos helyéről próbálta intézni. Ellenséges erőktől, besúgóktól körülvéve, több zsidót tudott megmenteni, mint a többi világi vezető együttvéve.
További levelek bizonyítják, hogy unokaöccsén Carlo Pacellin keresztül hogyan segített a római zsidóságnak elkerülni az elhurcolást 1943-ban. Mintegy 12 ezren vannak, akiknek lehetőséget adott arra hogy oltalmat találjanak egyházi intézményekben, monostorokban, kolostorokban és olasz katolikusok otthonaiban. "Ezek az archivált anyagok megmutatják, hogy személyesen hogyan segített menteni a zsidókat – ismerteti Krupp, és a maga szenvedélyes New York-i akcentusával teszi hozzá: antiszemiták nem tesznek ilyet.
Másik megrendítő felfedezés, hogy Hitler a pápát nem csak el akarta rabolni. A Pave the Way Alapítvány birtokában van annak a levélnek a másolata, melyet Piusz pápa a bíborosokhoz írt, arra az esetre, ha meggyilkolnák, és utasításokat adott számukra, hogyan kormányozzák az Egyházat számkivetésből. Valamint az a bizonyíték is, hogy a pápának és a titkárának a neve szerepelt azon a német listán, melyre az 1944 júliusi Hitler ellenes összeesküvés résztvevőit jegyezték fel.
A Pave the Way Alapítvány átfésülte a New York Times és a Palestine Post számait 1939-tól 1958-ig, hogy talál-e bármiféle, zsidóellenességre utaló cikket, bizonyítékot a szentszékkel kapcsolatban. "Egyetlen egy negatív cikk sem került elő” - mondja Krupp, hozzátéve: francia barátai átfésülték a francia kommunista és szocialista újságokat, és hasonló eredményre jutottak.
Krupp rátalált egy "fantasztikus levélre”, melyet az amerikai német követ küldött Németországba 1939 március 3-án, a pápaválasztás másnapján. A nagykövet visszaemlékezik Pacelli bíborossal való találkozására 1937-ben, amikor meg akarta látogatni a Sixtina-kápolnát, de nem jutott el oda, mert a bíboros három teljes órán át az irodájában tartotta, kérdezte és elmondta a véleményét a nemzeti szocializmusról és Hitlerről. "A levélben ez áll: Hitler-ellenes beállítottsága eddig is ismert volt előttem, de nem volt elképzelésem, hogy ez mennyire határozott – idézi Krupp.
Sokakhoz hasonlóan Krupp is meg van arról győződve, hogy Piusz hírneve áldozatul esett annak a szovjetek által kidolgozott félrevezető kampánynak, amelynek egyik eszköze volt a Helytartó c. színdarab, s amelyet a pápa halála után indítottak. Igen széles körben bemutatták ezt a darabot, sőt ma is előadják Münchenben és az amerikai egyetemeken. Ez különösen is bőszíti Kruppot, hogy az akadémikus szabadságra hivatkozva adott erre engedélyt az egyetem dékánja.
Azért olyan kitartó Krupp az igazság feltárásának vágyában, mert erősen hiszi, hogy a történelemírásnak korrektnek kell lennie. "Az emberek halála a történelem, ezért olyan fontos, hogy mindenki tudomásul vegye a történelem szakralitását, mert emberek ölhetik meg egymást történelmi tudatuk miatt. A Piusz-ellenes történészek átírják a történelmet, és megérdemlik, hogy történész helyett hazugoknak nevezzék őket - véli.
Krupp különösen is méltatlankodik a római zsidó közösséggel kapcsolatban, és azokkal kapcsolatban, akik folyamatosan terjesztik a „fekete legendát”, minden ellentétes bizonyítékot semmibe véve. "Az egész római zsidó közösség megveti XII. Piuszt, pedig néhány évvel korábban éppen ők állítottak fel emlékművet neki, hálából, megmentett életükért – mondja. (Az 1946-ban állított emlékművet eltávolították.) "Azért van levegő a tüdőtökben, mert Ő megmentette az életeteket, s mégis megvetitek? Ez bűn. Zsidó bűn" mondja nekik Krupp. Többször is kifejti, hogy a hálátlanság a zsidó jellem legnagyobb torzulása, hiszen a zsidó szó héber megfelelőjének a gyöke a hála.
Krupp meggyőződése, hogy amennyiben bármelyik közösség kész áttekinteni e dokumentumokat, meg fogja változtatni a véleményét. "Mindaz, aki elutasítja a dokumentumok és bizonyítékok áttekintését, az balga. Különösen is ellenszenves ez a magatartás számomra, amennyiben ezt egy eleven, tevékeny közösség teszi - érvel Krupp.
Azt is mondja, hogy felfedezte, hogy XII. Piusz ellenségei a szélsőségesen baloldali zsidókból és katolikusok közül kerülnek ki, azzal a szándékkal, hogy lerombolják a pápa tekintélyét, aki a konzervatív és tradicionális Egyház képviselője.
De mi a válasz azokra a rendszeres vádakra, amit ismételten hallunk? Krupp könnyedén megválaszolja azokat: "Miért nem vállalta Piusz a vértanúságot? De miért nem vállalta Patten generális vagy Roosevelt? Nem szabad elfelejteni, hogy a Vatikán egyszerre a Katolikus Egyház vezetősége és a Vatikán állam vezetője. A lehető legrosszabb dolog lett volna, ha Piusz meghalt, hiszen a halott nem lett volna képes megtenni azt a rengeteg jót, amit élve tett.”
Másik vád, hogy miért nem közösítette ki a nácikat. "Pedig kiközösítés alá estek! A német püspökök mindenkinek megmondták, hogy aki csatlakozik Hitler pártjához, aki Hitler egyenruháját hordja, zászlóját hordozza, kiközösítés alá esik, és nem részesülhet egyházi temetésben.”
"A vádnak, hogy a háború után XII. Piusz segített volna náci bűnösöket Dél Amerikába menekülni, éppen az ellenkezője igaz, csak olvassák el erről Hudal püspök életrajzát, aki együttműködött Rómában a nácikkal" - hansúlyozza Krupp.
Azzal is vádolják Piuszt, hogy felhatalmazást adott a zsidók különösen a gyermekek erőszakos megkeresztelésére. "Egyáltalán nem. Az igazság az, hogy megtiltotta. Voltak túlbuzgó apácák, s mások, akik ezt próbálták, és ő megtiltotta. De keresztlevelek kiállítását engedélyezte. Megtiltotta, mert mélyen szerette és tisztelte a judaizmust, és gyermekkori barátja volt az ortodox zsidó Guido Mendes."
Krupp megjegyzi, hogy sokak számára a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate dokumentuma a fordulópont a zsidó-katolikus kapcsolatban. Lehet vitatkozni arról, hogy XII. Piusz hirnevének helyreállításáért elindult volna-e, ha nincs ez a dokumentum, de Krupp akkor kezdett el dolgozni Piusz ügyén, miután pápai lovagrendi kitüntetést kapott a zsidó-keresztény ügyben folytatott tevékenységéért.
"Az a dolgom, hogy zsidóként tegyem, amit teszek. Szeretem és tisztelem a Katolikus Egyházat, mert alaposan ismerem, és látom, hogy az egész világon nincs olyan szervezet, mely többet tenne az egészségügyért, a nevelésért, a szeretet-szolgálatért. Sok testvérem van az Egyházban, de soha sem fogok konvertálni, büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok, hiszem, hogy Isten ezt az utat adta nekem” - mondja Krupp.
Edward Pentin írása a Zenit 2012. június 21-i számában jelent meg.
Zenit/Magyar Kurír
