Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
- Boldogan ölelem keresztedet át.
- Édes lesz az nekem, hisz te fogod kezem.
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
- Ha vándorutamon a nap leszáll,
- Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
- Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
- Lépcsővel álmodom, hozzád vezet,
- Kegyelmed fölsegít azon engemet.
- Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
- Tövises szűk úton a mennybe fel,
- Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
- Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
- Repeső szárnyakon, felhőkön át,
- A csillagok fölé, fel, Uram, hozzád.
- Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
- Tudom, ha arcodat megláthatom,
- Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
- Sóhajom végszava e hű ima legyen!
- Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
|
|
- Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,
- Fájdalmak útjain mindig feléd!
- Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
- Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.
- Ha este száll reám, s csöndes helyen
- Álomra hajtanám fáradt fejem:
- Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
- De álomszárnyakon szállok feléd.
- Szívemtől trónodig – mily szent csoda! –
- Mennyei grádicsok fényes sora.
- A szent angyalsereg mind nékem integet.
- Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!
- Az álom s éj után kél újra fény,
- Új hittel a követ megáldom én.
- Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
- Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!
- Csillagvilágokat elhagyva már,
- Elfáradt lelkem is hazatalál.
- Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,
- Ott majd megnyughatom örökre én!
|