■

Bevezető ének ( 0:03 )      Jertek hívek a szent Keresztútra, Gondoljunk a szenvedő Urunkra, Öleljük át véres keresztfáját, Sirassuk meg keserves halálát!         I.   állomás     II.   állomás     III.   állomás   Elhangzik a kegyetlen ítélet Kínhalálra dobnak oda Téged. Vétkeinkért átok alatt nyögtünk Szeretetből Te halsz meg helyettünk. Vállaidra veszed a keresztet Árva szíved, ó hogy sajog, reszket, Ezer bűnünk iszonyatos terhe Nehezedik súlyos keresztedre. Meginog a kereszt vérző vállán Összeroskad az ártatlan Bárány Ó boruljunk mi is véle porba Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.         IV.   állomás    V.   állomás    VI.   állomás  Fájdalmas, jaj, szívettépő látvány, A Szűzanya Jézus keresztútján, Vérző szívét elönti a bánat, Zokogva megy Jézus, Te utánad. Drága Jézus, erőd egyre lankad, Kényszeredve Simon segít rajtad, Ő, ha tudná szenvedésed titkát, De más szívvel vinné szent Keresztfád. Veronika közeledik Hozzád, Kendőjével törli véres orcád. Csodaképed a jutalom érte, Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.         VII.   állomás    VIII.   állomás    IX.   állomás  Agyonkínzott, gyötört tested gyönge, Másodszor is leroskad a földre, Új estednek oka, jaj, én voltam. Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam. Az út mentén könnyvirágok nyílnak, Jeruzsálem leányai sírnak, Ó, nem elég itt a sírás-rívás, Megtört szívet keres a Messiás. A keresztnek szörnyű terhe, Harmadszor is földre ver le, Ested adjon szent kegyelmet, Hogy a bűnből talpra keljek.         X.   állomás    XI.   állomás    XII.   állomás  Leszaggatják testedről a köntöst, Minden sebből új vérpatak öntöz, Láztól égő sebeid szent vére, Legyen gyarló lelkünk üdvössége. A keresztre szegezik szent Tested, Fájdalmadon szívünk roskad, reszket, Roskadj össze kereszt kemény fája, Ne légy Jézus kínhalálos ágya. Ó, keserves, rettenetes óra, Tikkadt ajkad nyílik végső szóra, Visszaadva Atyádnak szent lelked, Vérző fejed halálban csüggeszted.         XIII.   állomás (15:40)      XIV.   állomás (16:56)  A keresztről Jézus drága testét, Édesanyja karjaiba tették, Nincs a Földön annyi tenger bánat, Mint amennyi szent szívében támadt.   Szent Asszonyok tanítványok sírva, Jézus testét leteszik a sírba, Mint a kenet édes illatárja, Úgy kísérje szívünk hő imája.           Befejező  ének    Jézus Krisztus, mindenség Királya, Üdvünk lett már szent Kereszted fája, Add, hogy mindig csak nyomodban járjunk, S egykor mennyben mindörökké áldjunk.

< = ■ = >