■

Bevezető  ének (0:04)      Szívünk, lelkünk most kitárjuk, Utad, Jézus, veled járjuk. Kérünk, mélyen belevéssed, Szíveinkbe szenvedésed.         I.   állomás  (0:52)    II.   állomás  (1:56)    III.   állomás  (2:52)   Áll a gyilkos, nagy ítélet, Rajtunk immár igaz véred. Valahányszor szavam vétett, Pilátusod lettem néked. Itt van már a kereszt fája, Hurcolnod kell Golgotára. Uram, én meg puhán, restül Vonakodom a kereszttül. Botlik, roskad szegény tested, Nem bírja a nagy keresztet. Földre sujtód, jaj! én voltam, Ki oly sokszor elbotoltam.         IV.   állomás  (3:51)    V.   állomás  (4:50)    VI.   állomás  (5:54)  Ó jaj, látod jönni szemben, Édesanyád, gyötrelemben. Ó csak én is véle járnék Krisztus után, mint az árnyék. Vinni terhed, segítségül, Itt van Simon Cirenébül. Bárcsak én is, bűnös lélek, Keresztemmel követnélek! Jámbor asszony siet hozzád, Kendőjével törli orcád. Vajjon hát én, kőszívemmel, Mennyi könnyet törültem fel?         VII.   állomás  (6:55)    VIII.   állomás  (7:56)    IX.   állomás  (8:57)  Földre roskadsz másodízben, Értem tűrő kegyes Isten. Hát én hányszor tántorultam! Bűneimbe visszahulltam! Sírva jöttök ki elébe, Jeruzsálem asszonynépe. Jaj, rám is szól, ami rátok: "Magatokat sirassátok!" A keresztnek szörnyű terhe, Harmadszor is földre ver le. Ested adjon szent kegyelmet, Hogy a bűnből talpra keljek.         X.   állomás  (10:02)    XI.   állomás  (11:05)    XII.   állomás  (12:08)  Megcsúfoltak ruha nélkül, Borzad szájad vad epétül. Tisztes mérték, szent szemérem, Mindig, mindig maradj vélem! Édes Jézus drága testét, Véres fára fölszegezték. Mi egyetlen boldogságunk, Szent keresztfa, sírva áldunk. Megváltásunk már betelve: Jézus lelkét kilehelte. Újra élek kegyelméből! Ki szakaszt el szerelmétől?         XIII.   állomás  (13:02)      XIV.   állomás  (14:14)  Keresztfádról már levesznek, Szent Szűz szívén pihen tested. Bár pihennél mindig nálam, Tiszta szívem templomában.   Már a szent test sírba téve, Újon metszett szirt ölébe, Onnan kél fel harmadnapra, Halált, pokolt letiporja.           Befejező  ének (15:18)      Uram, hiszek és remélek, Én szerelmem, neked élek. Szánom-bánom minden vétkem, Légy az enyém egykor égben.

< = ■ = >